20231226
Holdeső - novella
20221128
Töredezés - beleolvasó (1-2. fejezet)
A megjelenési dátum: 2022. 12. 16
1. FEJEZET
A tó áttetsző vize rózsaszínbe váltott a parthoz közeledve zavaros hullámokkal nyaldosta a behajló fűzfaágakat, megfestette a fűcsomókat. Keleten a fenyvessel borított dombok felett már pitymallott az ég, de nem a hajnal pírja olvadt a tó vizébe, hanem a felszínén lebegő holttest vére.
Amíg a két helyi tűzoltó azzal volt elfoglalva, hogy leszedjék a drón robotkarjáról a tetemet, amit az éppen kiemelt a vízből, Milos fel-le sétált, s meg-megállt, hogy tekintetével minden irányban átfürkéssze a Sharid-tó környékét. Pillantása előbb a tavat körülölelő sétányt kutatta, majd távolabbra siklott, s elidőzött a torkolatnál.
Észak felől egy hegyi patak szaladt a tó felé, de kőszirtre érkezett.
Átbukott rajta, s vízesésként csobogott alá.
Milos elképzelte, ahogyan az áldozat leveti magát onnan a szirtről. Rég volt ennyire pofonegyszerű esete. Az elmúlt öt és fél hónapja arról szólt, hogy a Központi Adatelemző Iroda elemzőjeként naponta kihívták őt különböző helyeken talált holttestekhez. Bizonyítania kellett az öngyilkosságokat, s kizárni a gyilkosság gyanúját. Akasztás, mérgezés, főbelövés, fulladás, érvágás… a halál ezernyi arcával találkozott, amióta járványszerűen megszaporodtak a külvárosi öngyilkosságok. Csakhogy eddig az ideológiai járvány kizárólag nyomornegyedekben szedte áldozatait, nem ilyen újonnan épült kis élményvároskában, mint Hillstadt.
A körülmények alapján talán ezúttal gyanakvóbb is lehetne, de az öngyilkosságok rég nem arról szóltak, hogy emberek menekülnek az élet nehézsége elől, hanem haláldicsőítést propagáló tanoknak szánt áldozatról. Miért is lenne védett ettől egy kis élményvároska, bármennyire is rendezett életű?
A két tűzoltó a pázsitra fektette a kiemelt hullát, amiről csepegett a víz. A férfi arca színtelen volt, ajka bekékült, szeme csukva. Fekete, hosszú hajába hínárok, fűszálak ragadtak, sportos ruhája ázottan a testére tapadt. A fej hátsó részén jól látható sebből nem szivárgott már a vér, a törés helyét a víz többnyire tisztára mosta.
– A francba! – tört ki az egyik tűzoltóból. – A jó büdös francba! Darko az!
– Köszönöm – fordult Milos a tűzoltók felé, és sikerült csak enyhén neheztelnie rájuk, amiért ránézésre azonosítani akarták az elhunytat. Milos próbálta éreztetni velük, hogy innentől többé nincs szükség rájuk. – A halottszállítók már úton vannak – vetette oda nekik mogorván. – Innentől az ügyet csak távolból követhetik, kérem.
Aztán hátat fordított nekik. Megértette, hogy a helyi törvények szerint minden fizikai segítséget és bevetést a tűzoltók intéznek, de nem hagyhatta, hogy túllépjék a hatáskörüket. Az azonosításhoz inkább igénybe vette virtuális nyomozótársa segítségét.
Proul akárhányszor megjelent Milos látóterében, ő teljesen megfeledkezett arról, hogy barátja csupán egy mesterséges intelligencia, egy valós környezetbe illesztett virtuális figura, és Milos csupán a beépített idegi interfészének köszönhetően láthatja őt.
Az előhívott férfi rózsaszín frakkban és hozzáillő nyakkendőben jelent meg, mintha bálba indulna épp, kesztyűs kezével elegáns köszöntést intett. Milos már megint alulöltözöttnek érezte magát kollégája mellett a sötétzöld dzsekijében, arról nem is beszélve, hogy Proul mindig jól fésülten tisztelte meg látóterét a jelenlétével, míg ő borostásan és zilált frizurával fogadta őt, mintha éppen most kelt volna ki másnaposan az ágyból. Bárcsak ő is egyetlen kézlejtéssel járó frissítéssel javíthatna a kinézetén, vagy azon, ahogyan éppen érzi magát.
– Szép jó reggelt! – szólalt meg a
digitális nyomozótársa.
– Jó reggelt, Proul! Van egy fogásunk.
– Jól látom, hogy nem reggelizni hívtál?
– Nem, most nem asztaltársaságban vagyunk – mutatott Milos a lába előtt csöpögő holttestre.
– Egy pillanat. Átöltözöm – emelte fel bocsánatkérően az ujját Proul. Valóban egy pillanatig tartott, s komor, szürke ballonkabátot öltött. – Ki talált rá, és hogyhogy ilyen korán itt vagy? – csodálkozott.
20221125
Nyomdában a Töredezés
Izgalmasra sikeredett az év vége
számomra. Tavaly ilyenkor csak ábrándoztam arról, milyen jó lenne, ha másokkal is
megoszthatnám végre azt a fura álmot, amiben részem volt a Töredezés koncepciójának a
továbbgondolásával. Ehhez társult egy sürgető érzés is (ha emlékeztek még a
tavaly év végi bejegyzésemre) hogy úristen! mindjárt kortárs lesz, mire
megjelenhet, márpedig ez most, most annyira aktuális lenne. Persze, lehet, hogy csak én éreztem/érzem annak, ezért is vagyok kíváncsi másokat hogyan talál meg a téma. Elérkezett hát a pillanat, hogy belelessetek ebbe a fura álomba, elgyertek
velem Hillstadtba, beleszeressetek Proulba, együtt nyomozzatok a jövőben Milosszal (jaj,
fordítva, de majd meglátjátok ti) és értetlenkedjetek Kishával együtt, hogy miért van annyi buktatója a személyes változásnak.
Az alábbi linken előjegyezhetitek a könyvet, hétfőtől rendelhetővé válik.
https://konyvmolykepzo.hu/.../bartos-zsuzsa-toredezes-10665
Ami pedig a borítót illeti, Nistor Evelin terve került ma este leleplezésre, itt is köszönöm neki. Én nagyon szeretem, egyszerre sejtelmesen dark és életszilánkoktól sziporkázó.
Hamarosan jövök beleolvasóval is! :)
20220916
Borítótervező pályázat - eredményhirdetés
Lezárult a borítótervező pályázat a Töredezéshez, és én még mindig megilletődve állok a tény előtt, hogy milyen sokan időt és munkát fektettek abba, hogy ötleteljenek és alkossanak a regényhez. Azon is elcsodálkoztam, milyen sokan figyelemmel kísértétek, lájkjaitokkal támogattátok a pályázatot végig. Mindenkinek hálásan köszönöm.
Mindenekelőtt külön köszönet
azoknak, akik teljesen saját alkotást hoztak, Kocsondi Nelli például éjszakába nyúlóan,
hajnalig dolgozott vele, hogy utolsó percig elkészüljön. Annyira szeretem a jól eltalált színvilágát, az effektust is. Ilyent még nem láttatok, íme:
Frittman Nina |
Tankó Anita |
Zimonyi Gwendolin |
Seres Zsófia Morvai Fanni
Leitner Ivett neked is köszönöm az alkotást, szerintem sokáig szem
előtt fogom még tartani, mert ihletet ad. Azon gondolkodom azóta is, hogy írjak
hozzá egy extra, más stílusú történetet is a szereplőkről.
Leitner Ivett |
20220821
Borítótervező pályázat
Szerző és cím: Bartos Zsuzsa: Töredezés
Kategória: Zafír pöttyös (Könyvmolyképző Kiadó)
Egy ideiglenes fülszöveg:
Amióta a halált felváltotta a virtualizálódás és a reinkarnáció, Milos és virtuális nyomozótársa, Proul, csak öngyilkosságokkal találkoztak. Ám amikor kiküldik őket egy élményvárosi halálesethez tovább kell merészkedniük a közösségi médiára feltöltött emlékek címkézésénél és bele kell ásniuk magukat a városlakók adathalmazába. Az adatok egy izgalmas nőhöz, Kishához vezetnek, és általa a Teaházas Lányokhoz, akiknek a halálhoz való viszonyulásuk gyanús, ráadásul a Sötét Sikátorba való élményfeltöltésekhez is közük van. Milos minél inkább beleássa magát mások életének digitális nyomaiba, annál inkább megfertőzi valami. Valami, amitől megkérdőjelezi, hogy van egy személyes, összefüggő élettörténete…
Kisha értetlenül szembesül azzal, senki mást nem érdekel, hogy Hillstadtból nyomtalanul eltűnt egy lány. Meg akarja találni Ewát, de amióta meggyanúsították őt a szeretője meggyilkolásával egy drón lesi lépteit, ráadásul valami megsérült holoférje adataiban is. Rá kell jönnie, hogy ki és miért manipulálja az emlékfoszlányokat, de tartania kell attól, hogy a Milos jelenlétében támadt testi vonzalom csak még inkább összezavarja a valós nyomok követésében…
20211212
Ahonnan látszanak a távlatok
Egyre inkább szokásommá vált, hogy csak év végén/év elején írok már a blogomra. Jöjjön hát a szokásos év végi bejegyzés. :)
A tavaly év végi bejegyzésemben azt írtam, hogy az egy olyan év volt, amikor nem mi írtuk a disztópiákat, hanem nekünk írtak egyet, tele feszültségekkel, plot twistekkel, függővégekkel. Nos, azóta totálisan áttértem a karakterközpontú történetekhez (azt hiszem, nagyon sok értelemben) és 2021 olyan év volt – legalábbis számomra – amikor már nem is annyira a disztópikus világról szólt a történet, hanem a karakterfejlődésről. Nektek is? :)
Sosem volt még olyan évem, amikor röpke tizenkét hónap leforgása alatt ennyi belső történés megy végbe bennem. Ha visszanézek a januári önmagamra, úgy érzem, mintha legalább egy tíz évvel ezelőtti önmagamra gondolnék vissza. A változások legtöbbször szépen csordogálnak vagy folydogálnak bennünk, ugye? Szinte észre sem vesszük ahogyan lépésről lépésre alakulunk, de néha vannak olyan időszakok is, amikor hurrikánszerű szökőárak sorozata önt el, akár bele is roppanhatunk, de legalábbis mind beleszédülünk és próbálunk lélegzetvételhez jutni.
Idén valahogyan túl sokat álldogáltam, üldögéltem
sziklaszéleken (instagramon is, lélekben is) és miközben azon gondolkodtam, milyen egyszerű lenne
megszakítani a szökőárakat a szédületes magasságok és legyőzhetetlen mélységek
pár percnyi lehetőségével, észrevettem a kilátást is, a távlatokat és az
utak egybefutását, és végül pedig azt, hogy nem én vagyok a világ közepe. :))
20231226
Holdeső - novella
20221128
Töredezés - beleolvasó (1-2. fejezet)
A megjelenési dátum: 2022. 12. 16
1. FEJEZET
A tó áttetsző vize rózsaszínbe váltott a parthoz közeledve zavaros hullámokkal nyaldosta a behajló fűzfaágakat, megfestette a fűcsomókat. Keleten a fenyvessel borított dombok felett már pitymallott az ég, de nem a hajnal pírja olvadt a tó vizébe, hanem a felszínén lebegő holttest vére.
Amíg a két helyi tűzoltó azzal volt elfoglalva, hogy leszedjék a drón robotkarjáról a tetemet, amit az éppen kiemelt a vízből, Milos fel-le sétált, s meg-megállt, hogy tekintetével minden irányban átfürkéssze a Sharid-tó környékét. Pillantása előbb a tavat körülölelő sétányt kutatta, majd távolabbra siklott, s elidőzött a torkolatnál.
Észak felől egy hegyi patak szaladt a tó felé, de kőszirtre érkezett.
Átbukott rajta, s vízesésként csobogott alá.
Milos elképzelte, ahogyan az áldozat leveti magát onnan a szirtről. Rég volt ennyire pofonegyszerű esete. Az elmúlt öt és fél hónapja arról szólt, hogy a Központi Adatelemző Iroda elemzőjeként naponta kihívták őt különböző helyeken talált holttestekhez. Bizonyítania kellett az öngyilkosságokat, s kizárni a gyilkosság gyanúját. Akasztás, mérgezés, főbelövés, fulladás, érvágás… a halál ezernyi arcával találkozott, amióta járványszerűen megszaporodtak a külvárosi öngyilkosságok. Csakhogy eddig az ideológiai járvány kizárólag nyomornegyedekben szedte áldozatait, nem ilyen újonnan épült kis élményvároskában, mint Hillstadt.
A körülmények alapján talán ezúttal gyanakvóbb is lehetne, de az öngyilkosságok rég nem arról szóltak, hogy emberek menekülnek az élet nehézsége elől, hanem haláldicsőítést propagáló tanoknak szánt áldozatról. Miért is lenne védett ettől egy kis élményvároska, bármennyire is rendezett életű?
A két tűzoltó a pázsitra fektette a kiemelt hullát, amiről csepegett a víz. A férfi arca színtelen volt, ajka bekékült, szeme csukva. Fekete, hosszú hajába hínárok, fűszálak ragadtak, sportos ruhája ázottan a testére tapadt. A fej hátsó részén jól látható sebből nem szivárgott már a vér, a törés helyét a víz többnyire tisztára mosta.
– A francba! – tört ki az egyik tűzoltóból. – A jó büdös francba! Darko az!
– Köszönöm – fordult Milos a tűzoltók felé, és sikerült csak enyhén neheztelnie rájuk, amiért ránézésre azonosítani akarták az elhunytat. Milos próbálta éreztetni velük, hogy innentől többé nincs szükség rájuk. – A halottszállítók már úton vannak – vetette oda nekik mogorván. – Innentől az ügyet csak távolból követhetik, kérem.
Aztán hátat fordított nekik. Megértette, hogy a helyi törvények szerint minden fizikai segítséget és bevetést a tűzoltók intéznek, de nem hagyhatta, hogy túllépjék a hatáskörüket. Az azonosításhoz inkább igénybe vette virtuális nyomozótársa segítségét.
Proul akárhányszor megjelent Milos látóterében, ő teljesen megfeledkezett arról, hogy barátja csupán egy mesterséges intelligencia, egy valós környezetbe illesztett virtuális figura, és Milos csupán a beépített idegi interfészének köszönhetően láthatja őt.
Az előhívott férfi rózsaszín frakkban és hozzáillő nyakkendőben jelent meg, mintha bálba indulna épp, kesztyűs kezével elegáns köszöntést intett. Milos már megint alulöltözöttnek érezte magát kollégája mellett a sötétzöld dzsekijében, arról nem is beszélve, hogy Proul mindig jól fésülten tisztelte meg látóterét a jelenlétével, míg ő borostásan és zilált frizurával fogadta őt, mintha éppen most kelt volna ki másnaposan az ágyból. Bárcsak ő is egyetlen kézlejtéssel járó frissítéssel javíthatna a kinézetén, vagy azon, ahogyan éppen érzi magát.
– Szép jó reggelt! – szólalt meg a
digitális nyomozótársa.
– Jó reggelt, Proul! Van egy fogásunk.
– Jól látom, hogy nem reggelizni hívtál?
– Nem, most nem asztaltársaságban vagyunk – mutatott Milos a lába előtt csöpögő holttestre.
– Egy pillanat. Átöltözöm – emelte fel bocsánatkérően az ujját Proul. Valóban egy pillanatig tartott, s komor, szürke ballonkabátot öltött. – Ki talált rá, és hogyhogy ilyen korán itt vagy? – csodálkozott.
20221125
Nyomdában a Töredezés
Izgalmasra sikeredett az év vége
számomra. Tavaly ilyenkor csak ábrándoztam arról, milyen jó lenne, ha másokkal is
megoszthatnám végre azt a fura álmot, amiben részem volt a Töredezés koncepciójának a
továbbgondolásával. Ehhez társult egy sürgető érzés is (ha emlékeztek még a
tavaly év végi bejegyzésemre) hogy úristen! mindjárt kortárs lesz, mire
megjelenhet, márpedig ez most, most annyira aktuális lenne. Persze, lehet, hogy csak én éreztem/érzem annak, ezért is vagyok kíváncsi másokat hogyan talál meg a téma. Elérkezett hát a pillanat, hogy belelessetek ebbe a fura álomba, elgyertek
velem Hillstadtba, beleszeressetek Proulba, együtt nyomozzatok a jövőben Milosszal (jaj,
fordítva, de majd meglátjátok ti) és értetlenkedjetek Kishával együtt, hogy miért van annyi buktatója a személyes változásnak.
Az alábbi linken előjegyezhetitek a könyvet, hétfőtől rendelhetővé válik.
https://konyvmolykepzo.hu/.../bartos-zsuzsa-toredezes-10665
Ami pedig a borítót illeti, Nistor Evelin terve került ma este leleplezésre, itt is köszönöm neki. Én nagyon szeretem, egyszerre sejtelmesen dark és életszilánkoktól sziporkázó.
Hamarosan jövök beleolvasóval is! :)
20220916
Borítótervező pályázat - eredményhirdetés
Lezárult a borítótervező pályázat a Töredezéshez, és én még mindig megilletődve állok a tény előtt, hogy milyen sokan időt és munkát fektettek abba, hogy ötleteljenek és alkossanak a regényhez. Azon is elcsodálkoztam, milyen sokan figyelemmel kísértétek, lájkjaitokkal támogattátok a pályázatot végig. Mindenkinek hálásan köszönöm.
Mindenekelőtt külön köszönet
azoknak, akik teljesen saját alkotást hoztak, Kocsondi Nelli például éjszakába nyúlóan,
hajnalig dolgozott vele, hogy utolsó percig elkészüljön. Annyira szeretem a jól eltalált színvilágát, az effektust is. Ilyent még nem láttatok, íme:
Frittman Nina |
Tankó Anita |
Zimonyi Gwendolin |
Seres Zsófia Morvai Fanni
Leitner Ivett neked is köszönöm az alkotást, szerintem sokáig szem
előtt fogom még tartani, mert ihletet ad. Azon gondolkodom azóta is, hogy írjak
hozzá egy extra, más stílusú történetet is a szereplőkről.
Leitner Ivett |
20220821
Borítótervező pályázat
Szerző és cím: Bartos Zsuzsa: Töredezés
Kategória: Zafír pöttyös (Könyvmolyképző Kiadó)
Egy ideiglenes fülszöveg:
Amióta a halált felváltotta a virtualizálódás és a reinkarnáció, Milos és virtuális nyomozótársa, Proul, csak öngyilkosságokkal találkoztak. Ám amikor kiküldik őket egy élményvárosi halálesethez tovább kell merészkedniük a közösségi médiára feltöltött emlékek címkézésénél és bele kell ásniuk magukat a városlakók adathalmazába. Az adatok egy izgalmas nőhöz, Kishához vezetnek, és általa a Teaházas Lányokhoz, akiknek a halálhoz való viszonyulásuk gyanús, ráadásul a Sötét Sikátorba való élményfeltöltésekhez is közük van. Milos minél inkább beleássa magát mások életének digitális nyomaiba, annál inkább megfertőzi valami. Valami, amitől megkérdőjelezi, hogy van egy személyes, összefüggő élettörténete…
Kisha értetlenül szembesül azzal, senki mást nem érdekel, hogy Hillstadtból nyomtalanul eltűnt egy lány. Meg akarja találni Ewát, de amióta meggyanúsították őt a szeretője meggyilkolásával egy drón lesi lépteit, ráadásul valami megsérült holoférje adataiban is. Rá kell jönnie, hogy ki és miért manipulálja az emlékfoszlányokat, de tartania kell attól, hogy a Milos jelenlétében támadt testi vonzalom csak még inkább összezavarja a valós nyomok követésében…
20211212
Ahonnan látszanak a távlatok
Egyre inkább szokásommá vált, hogy csak év végén/év elején írok már a blogomra. Jöjjön hát a szokásos év végi bejegyzés. :)
A tavaly év végi bejegyzésemben azt írtam, hogy az egy olyan év volt, amikor nem mi írtuk a disztópiákat, hanem nekünk írtak egyet, tele feszültségekkel, plot twistekkel, függővégekkel. Nos, azóta totálisan áttértem a karakterközpontú történetekhez (azt hiszem, nagyon sok értelemben) és 2021 olyan év volt – legalábbis számomra – amikor már nem is annyira a disztópikus világról szólt a történet, hanem a karakterfejlődésről. Nektek is? :)
Sosem volt még olyan évem, amikor röpke tizenkét hónap leforgása alatt ennyi belső történés megy végbe bennem. Ha visszanézek a januári önmagamra, úgy érzem, mintha legalább egy tíz évvel ezelőtti önmagamra gondolnék vissza. A változások legtöbbször szépen csordogálnak vagy folydogálnak bennünk, ugye? Szinte észre sem vesszük ahogyan lépésről lépésre alakulunk, de néha vannak olyan időszakok is, amikor hurrikánszerű szökőárak sorozata önt el, akár bele is roppanhatunk, de legalábbis mind beleszédülünk és próbálunk lélegzetvételhez jutni.
Idén valahogyan túl sokat álldogáltam, üldögéltem
sziklaszéleken (instagramon is, lélekben is) és miközben azon gondolkodtam, milyen egyszerű lenne
megszakítani a szökőárakat a szédületes magasságok és legyőzhetetlen mélységek
pár percnyi lehetőségével, észrevettem a kilátást is, a távlatokat és az
utak egybefutását, és végül pedig azt, hogy nem én vagyok a világ közepe. :))